Galagonya tábori beszámoló

A tábor 2013. július 15-július 20 között került megrendezésre az alsónánai Galagonya Vendégházban.

A tábor több céllal jött létre. Egyrészt íjásztábor, másrészt a résztvevők környezetismeretének bővítése, környezettudatos életszemlélet „beoltása” a résztvevőkbe, hagyományos környezetkímélő háztartási praktikák megtanítása és a toleráns együttélés és közösségi viselkedés gyakorlása.

Első nap 10 és 12 óra között került sor a gyülekezőre, a helyfoglalásra. A kipakolás és a berendezkedés szigorúan a gyerekek feladata volt.

Az ebéd és pihenő után a táborhoz tartozó területén levő fákról lehullott gyümölcsöket szedték össze, teljesen egyhangú értetlenkedés és morgás közepette. A gyümölcsszedés mindennapi rutin lett, és a morgás is elmaradt, amikor a terület tulajdonosa megengedte, hogy az ördögfiókák az arra alkalmas gyümölcsökkel etessék a baromfiakat és a malacokat. Az etetés olyan népszerű lett, hogy a háziaknak csak felügyelniük kellett a fiatalokat.

Délután erdei kirándulás következett, mivel a vesszőfogók mögötti biztonságos paravánhoz szükséges faanyagot onnan hoztuk, kizárólag elhalt, de még erős karókat.

A következő napirendi pont a tüskék, tövisek, kódistetűk és buuj-jujjancsik eltávolítása volt, keserves képpel vakarva és nyálazva a csaláncsípéseket azon önálló és edzett gyerekeknél, akik a figyelmeztetés ellenére sem a feladathoz illően öltözködtek fel.

 A kezdődő nyafogást egyetlen csúnya pillantással sikerült beléjük fojtani. A paraván építésnél mindenki hegyezte a karókat, voltak akik életükben először fogtak baltát a kezükbe. A takarók rögzítéséhez pöcökgombokat faragtak, így alkalom nyílt arra, hogy gyakoroljuk a sebkötözést is.

a vacsora utáni játéknak nevezett eszetlenkedés és üvöltözésversenyt követően , mivel nem tudták eldöntetni, kikockázták a fürdés sorrendjét.

Másnap a gyümölcsszedés és etetés után befejeztük a pályaépítést, közben megtanulták, hogy a darázscsípést enyhíti az ecet.

Ezután következett az edzés, majd az ebéd után még egy edzés, a végén erőnléti ráadással. a vacsoránál szokatlanul csendes volt a társaság.

A további napok is hasonló napirendre folytatódtak, de minden nap volt valami új foglalkozás is.  A tűző nap (37-38 fok) elől árnyékba menekülve megtanulták a mongol íjászok téli edzését, a birkabokacsont (dobókocka) célba pöckölését.  Aki nem tudott még, az a  gombfelvarrást, egy esetben a saját mutatóujjára.  Voltak honfoglalás kori önismeret, domborítottak a kezükbe adott eredeti tárgyak alapján, és ennek apropóján az őstörténetünkről is szó esett.

A tábortűzhöz, a bográcsozáshoz természetesen az erdőből gyűjtöttünk hulladékfát, amit az előző erdőjárásból okulva egyetlen komolyabb karcolás nélkül megoldottunk.

A konyha sem maradhatott ki a repertoárból. Üdítőitalok helyett a kertben szedett citromfűből és mentából készült frissítőt ittunk, reggelire került frissen szedett hársfavirágból forrázott tea.

A megmaradt kenyeret a napon megszárítva, mozsárban megtörve némi szalonnával és medvehagymával megbolondítva átlényegítettük vacsorára puffancsnak. Az előkészítést- kenyértörés, szalonna és medvehagyma aprítása- önállóan végezték az ifjoncok.

De ők készítették elő a macok (lapcsánka) és a paprikás krumpli minden alapanyagát is.

Az utolsó este a paprikás krumpli főzése az elázott tűzifa jóvoltából komoly kihívást adott a  tűzrakás fortélyaiból.

A zárónapon családi nap keretében egy kis versenyfélét rendeztünk, de pontozás nélkül, hogy az íjászpalánták görcsös akarás helyett a kicsiszolódott technikájukat mutathassák be. Határozott fejlődést mutattak.

A szülők nem hittek a szemüknek, mikor meglátták, hogy a gyerekek bepakolva, ágyakat lehúzva és a szobákat kitakarítva várták őket.

Vendéglátóink, akik egész héten pazarul, remek ételekkel láttak el minket, a finnyásaknak külön főzve, pompás búcsúebéddel köszöntek el.